Paintball napló

syncc - 2006-09-14 22:36

A szombati paintball krónikája...

Idõpont: 2006. Szeptember 2. szombat, 10 óra 55 perc. Helyszín: Paintball-eldorado, Iklad mellett. Ezen a verõfényes délelöttön 10 DoD-os áll autóik mellett: Isi, Szuksi, Bico, Terrorista, Aramo, Syncc, Szimanov, Roger, Dati, Pjtor, várva hogy felszabaduljon az öltözõ. Néhányan szendvicset majszolnak - köztük énis - , mások leendõ ellenfeleinket kémlelik, azt az 5 srácot, akiknek a sors keze csinált kedvet kijönni a pályára pont ma, hogy kiegészítsék szerény 10 fõs csapatunkat. Játémesterünk megjelenik a csarnok bejáratánál, bemutatkozik, és közli, hogy felszabadult az öltözõ, lehet jönni. A csarnokban áthaladunk fegyvert válogató beöltözött csapatok között, majd megállunk egy szekrény elõtt. Játékmesterünk megkér, hogy oszoljunk két csapatra. 15-en vagyunk, nyilván 8v7 lesz belõle, és az is nyilvánvaló, hogy az 5 idegen srác szeretne együtt lenni. Nincs más megoldás, átküldjük hozzájuk Szimanovot és Rogert. Sajnáljuk õket ezért, de empátiánk nagy mértékben csökken, amikor kiderül, hogy õk kapják a jókis terepszínû ruhákat, mi pedig a fekete kéményseprõoverálokat. Jöhet az öltözés, közben eszmecsere folyik arról, hogy milyen ruházati elemek lehetnek hasznosak védelmi célra, és mi fölösleges ilyen jó idõben. A sálról engem le is beszélnek, de Szimanovot nem sikerül. 5 perc múlva már overálban állunk a csarnok közepén, és hallgatjuk a fejtágítást játékmesterünktõl. Ez sem tart tovább 10 percnél, majd mindenki maszkot, baseball-sapkát, kesztyût és markert választ. Kitöltik a lõlapot, mindenki megkapja a kezdõ 100 lõszerét, és már megyünk is az elsõ pálya felé árkon-bokron keresztül.

Elsõ pályánk egy nagy lejtõs mezõ fafedezékekkel, kis „faházakkal”, középen egy labirintussal, és sok autóronccsal. Játékmesterünk röviden felvázolja a pálya szerkezetét, felhívva a figyelmet arra, hogy a labirintus bizony mókás hely tud lenni, szóval használjuk mindenképp. A játék teljes likvidálás, mi kezdünk a lejtõ alján, a terepszínûek a tetején. Lesétálunk kezdõhelyünkre, közben rögtönzünk egy 3-3-2-es sunyin hátbakerülõs taktikát, és a játékmester jelére elindul a játék. 10 perc múlva 15 kifulladt haver áll a pálya pihenõhelyén, és miközben sorban állnak lõszerért széles vigyorral az arcukon lelkesen mesélik egymásnak életük elsõ paintball körének élményeit, amit mi nyertünk. Innentõl már az 5 idegen sem idegen. Lõszerosztás közben kétségeink támadnak a meghirdetett átlag 4-500 golyós fogyasztással szemben, mivel páran üres tárral jöttek le, nekem se maradt több 20 golyónál.

Jöhet a visszavágó. Térfélcsere ugyanott, némi módosítás a taktikán, aztán hadd szóljon! Ezúttal kevésbé remeg az ujjunk a ravaszon, sikerül mérsékeltebb fogyasztást produkálni, újra gyõzünk, és ismét 15 ember röhög a pihenõhelyen. Aramo tesztelvén maszkjának plexijét közvetlen közelrõl belelõ, festék fröccsen mindenkire, majd átnyujtja Gyöngyvérkisasszonyjátékmesterekszépének, aki mosolyogva elveszi és letörölgeti, mi dõlünk a röhögéstõl. Lõszerosztás, és irány a következõ pálya!

Terrorista:

"Az az érzés mikor az adrenalin felmegy benned és felpörögsz, képes leszel átérezni egy éles harc minden helyzetét, pl. mikor eldöntöd, h a fedezékedbõl mepróbálsz az ellen hátamögé kerülni és miközben szaladsz a következõ fedezék mellé hallod a füleid mellett elsuhanó golyók hangját, próbálsz nem elesni a nehéz terepen és csak arra gondolsz, h vajon Isi zárótüze elég védelmet nyújt addig míg rohansz!! Laughing out loud

S mikor sunyi módon hátába kerültél, szépen csendben kivárod a megfelelõ alkalmat a kivégzésre és újra felpörög az agyad adrenalintól, rárontasz az ellenre, közben a kezedben lévõ Tippman félautomatából szórod az áldást az ellen hátába és meglepetten állva maradsz és ledöbbensz, hogy a puskából nem jön semmiféle golyó, hanem csak a gázt puffogtatod rá. Ekkor éles fájdalmak nyilalnak a tested különbözõ pontjába és üvöltve adod meg magad az ellen golyózápora alatt!! Smiling)"

Út közben a játékmester sokat sejtetõen elárulja, hogy neki ez az épület a kedvenc pályája. Megérkezünk, ismét felvázolja a pálya szerkezetét, bár sok dolga nincs: egy nagy épület, elõtte fedezékek, mögötte domboldal, amire mivel csak 15en vagyunk, nem szabad felmenni. A játék célja a pályán elrejtett zászló megtalálása, és eljuttatása az ellenfél bázisára. Elfelejt említést tenni a házban levõ pincérõl - amirõl én tudok mivel anno Attinttal körbevezettek minket - csapattársaimnak meg is említem, hozzátéve hogy valószínû ott lesz a zászló – tényleg ott volt. Indul a kör, megint rögtönzünk egy taktikát és Datit hátrahagyjuk védeni a bázisunkat. A ház folyosóin erõs tûzharcok alakulnak ki, én ezekbõl kimaradok, csak hallom õket mivel az épület elõtt kúszok elõre a bozótban az ellen bázisa felé. A kör végül teljes likvidálással dõl el, zászló ide vagy oda.

Isi:

"Hát igen. Épület: Egyik sarok a másik után egy repedés itt egy ott. Tiszta.

Már rég az ellenséges területen belül vagyok. Mehetek tovább, két lépés elõre valami nesz hátulról megpördülõk, fekete ruha „nyugi ez saját” Ekkor meghallom a következõ sarkon a mozgást. Elkéstem. Éles fájdalom a testem minden pontján az egész oldalam sajog, üvöltök „talált, megvolt” Abbamarad a lövöldözés, elindulok ki a két ellenfél között feltartott kézzel. És mint menydörgés lövés dörren fájdalom a hátadban, rögtön rájössz csak a társad lehetett. Hátba lõtt….

Soha ne bízz meg egy Terroistába…"

Lõszerosztás, röhögés, térfélcsere, a zászlónak szintén nem sok szerep jut, jön a következõ pálya: egy erdõ, középen egy kisebb labirintussal, domboldalban, fent és lent 1-1 vár. A játék célja összeszedni a pályán elrejtett 7 labdát, elvinni a saját várunkba és védeni, illetve ellopni az ellenféltõl. Megjárom a pályát keresztben oda-vissza egy már kilõtt ellenfelet cserkészve, az erõm itt már a végét járja, egy balul elsült vetõdéssel le is lövetem magam, jöhet a pihi. A bozóton keresztül látjuk Datit labdákkal és fegyverrel zsonglõrködve rohanni a bázisunk felé, bíztatjuk is rendesen.

Dati:

"A játék mester torkaszakadtából üvölt: JÁTÉK INDUL!!! Hirtelen elkezdesz futni a taktika szerint jobb oldalon követve Terroristát, és látod hogy máris röpködnek a golyók, hirtelen behúzódsz a fedzékbe. Kinézel óvatosan látod Terrorista hasal az árokban gondolod elõrébb mehetsz, hirtelen kifutsz a 6-7 méterrel elötted lévõ fedezékhez és hallod az eldördülõ lövéseket és máris a fedezék mögött vagy és azt mondod magadban hogy ezt megúsztad. Kinézel ismét a efdezék mögül látod a csapattársadat lövik, észreveszed honnan, és elkezded szórni. A csapattárs szól hogy eltalálták és elindul a kijelölt gyülekezõ helyre.Te még miníg szórod, és pár másodpercel késöbb látod az ellenfelet is felemelt fegyverrel sétálni. Ekkor elindulsz elõre mint az õrült futsz, balra tõled látod a golyõkat repkedni, beugrasz az árokba, elfordulsz balra és lõsz mint az õrült. Ekkor tudod megvan mégegy. Berohansz az ellenfél bázisa mögé, hátha valamelyik ott van és vedi a bejáratot, meglátsz ket labdát, de ellenség sehol. Megfogod a két labdát, és elkezdesz futni a saját bázisodra abban az irányban amerrõl jöttel, persze a domboldalon fölfelé, mert miért is ne ott lenne a bázis(hozzáteszem nagyon faraszto:)). A bázisra visszaérve látod, hogy két csapattársad egy irányba néz a fedezék mögül, és odamész hozzájuk és megkérdezed mi a szitu, es azt mondják szemben kb 10 méterre a magaslesben egy ellen. És elkezdesz hõst jáccani. Annyit mondasz elmegyek jobbra fedezzetek, hirtelen kirohansz az árok biztonsága mögül a magasles jobb oldala felé nagy ívben elkerülve azt, és közben a csapattársak lövik a magas lest. Utána oda érsz a magas les mögé és látod hogy az ellen ott lapit es te beleszórsz 6-7 golyót a hátába 3-4 méterrõl, és csak annyit hallsz hogy: "ba***a meg, megvagyok" és a magasba emeli a fegyverét, na az az igazi élvezet."

A visszavágóban mi kezdünk alul, a taktika szerint oldalról kúszunk elõre 3-an gazon csalánon át, nekem ez végképp beteszi a kaput, de azért több sikerélmény jut, mint elõzõ körben.

Syncc:

"A váras pályán baloldalt a bozótban kúszva elõrenyomultunk Szuksival és Aramoval. Két védõt elintéztünk, kaptunk és viszonoztunk némi baráti tüzet Datitól középrõl, valamint egy Datiékra figyelõ ellenfelet oldalbalõttünk a pálya 3/4-edénél, de végül elértük az ellenfél várát. Szuksiék lemaradtak és figyeltek középre, én odafutottam és benéztem az oldalsó ablakon, hogy lekapjam aki 2 perce még bentrõl lõtt ránk, odabent azonban nem láttam senkit. Ekkor a hátam mögötti bozótból lövések durrantak, és kaptam legalább 2 találatot kézre. Megpördültem, háttal nekiestem a falnak és csúsztam le hanyattfekvésbe a golyózáporban, miközben vakon soroztam az ellenfelet rejtõ bozótot és csattantak a fejem mellett a golyók a falon. Hanyattfekve és folyamatosan lõve kétségbeesetten próbáltam csúszni oldalra, hogy fedezékbe jussak, de kaptam egy végzetes találatot nyakra."

Lõszerosztás, jöhet a 4. pálya. Mindenki nagyon kivan, de röhögésre jut erõ. Egyesek már 500 golyó fölött járnak „sok volt a zárótûz” – magyarázzák. Az új pálya nem sokban különbözik az elõzõtõl, csak több az árok, de nincsenek várak, se labirintus, ez is egy erdõ. A játék célja az ellenfél bázisa körül elhelyezett lufik kilövése. Az elsõ kör ritka izgalmasra sikerül számomra, de a többiek se panaszkodhatnak, már 5en kutatjuk az ellenfél túlélõit amikor megszólal a játék végét jelzõ dudaszó. A visszavágó gyors véget ér számomra egy baseball-sapkát lesodró fájdalmas fejlövéssel. Egyedül vagyok a pihenõn, a fák közül markerek puffogása, golyók csattanása és csatakiáltások szûrõdnek ki. Megérkezik a 2. majd a 3. fekete overálos is, terepszínû ellenfél még sehol. Megtörni látszik eddigi gyõzelmi sorozatunk, kívácsian faggatom társaimat, hogy mi történt. Közben jönnek az 5 új srác rokonai. Felvázoljuk a helyzetet, hogy igencsak nyerésre állnak, de a végére se jutunk amikor elkezdenek sorban jönni a terepszínûek - végül mégis mi nyerünk.

Végezve mind a 4 pályával tartunk egy félórás szünetet. Ledöglünk a csarnok tövébe a kocsijainkkal szembe, senkinek nincs igénye ennél jobb körülményekre néhány órányi kúszás-mászás után. Evés, ivás, sörözés, fényképezkedés és erõ gyûjtés a mûsor.

A szünet után elindulunk az autós pálya felé, ahol kezdtünk. A feladat ezúttal a pálya alja és teteje helyett 2 oldaláról indulás után egy zászló kimentése a labirintusból, hozzáérintése egy megadott autóroncshoz, és eljuttatása a pálya alján levõ magasleshez. A zászlót hamar megszerezi Pjtor, az érintés is összejön, aki a közelben van mind õt védi, de útközben lefelé olyan erõs tüzet kapunk oldalról, amire 4en is kevesen vagyunk, nameg mostanra már mindenki belejött a célzásba, nem olyan egyszerû egy zárótûzön átfutni, mint az elsõ körökben. A zászló végül Szimanov kezére jut, aki megszerzi vele a terepszínûek elsõ gyõzelmét, bár a visszavágóban visszavágunk.

A szokásos jóhangulatban de egyre fáradtabban átvonulunk az épület pályára. Elõkerül egy citromsárga ballonkabát, Gyöngyvér játékmesterünk kukásmellényben virít asztala mögött, és jön az eligazítás: mindkét csapatban lesz egy VIP, mi döntjük el, hogy kik. Nálunk Bico lesz az, a másik csapatban Roger. A cél az ellenfél VIP-jét lekapni, ez jelent 1 pontot, majd likvidálni az összes ellenfelet, ez mégegyet. A kör elkezdõdik, eldöntjük, hogy megpróbálunk arra játszani, hogy Bico-t levigyük a pincébe, mert azt jól be tudjuk védeni. A pince azonban túl messze van a mi kezdõhelyünktõl, elõtte zárótûz fogad a folyosón. Kiszemelünk egy kis szobát helyette két szûk bejárattal, bevédjük azt. Bico testõrei váltják egymást, aki nem õt védi megy elõre támadni, egyszer még az ellen VIP-jét is megpillantjuk, de lekapni nem sikerül és eltûnik. Kezdenek párásodni a maszkok. A visszavágóban marad Bico a VIP-ünk, a terepszínûeknél Szimanov lesz az. Ezúttal komolyabb szerepet kap a pince, Szimanov elbújik itt és egy deszka mögül osztja aki rátalál, túl is éli a kört. A maszkok egyre jobban párásodnak mindenkinél, például Aramo a kör végére már csak sziluetteket lát...

Aramo:

"A szombati nap egyik legizgalmasabb része a VIP megvédése volt az épületes pályán, mely történetesen Bico volt. Az én feladatom volt hogy a ház egyik oldaláról kerülve, hátulról végezzük ki az ellenség megvédendõ személyét ?. Végig kúsztuk Pjotorral a sárban a fél pályát majd beleakadtunk két ellenbe akiknek õ áldozatául is esett (én persze voltam annyira skilles hogy végezzek mind kettõvel Smiling

Nem volt mas hátra mint az ellenséget hátba támadni, csak a bepárásodott maszkból körülbelül 1 méterre láttam. Ekkor megpillantottam 2 emberi alakot, akik még azt sem tudtam eldöneti hogy a szembõl jövõ csapattársaim vagy a nekem háttal álló ellenség. Egy másodperc gondolkozásnyi idõ után vadul tüzet nyitottam rájuk, ami után felsikoltott Szuksi és Isi, majd, mint késõbb kiderült Bico-t is majdnem agyon lõttem :)"

Újabb pihenõ következik. A csarnokban egy asztalnál üldögélve búcsút veszünk a hozzánk csapódott 5 sráctól, és Szimanovra bízzuk, hogy kiválassza azt a 3 embert aki átáll mellé és Roger mellé. Pjtorra, Aramora és Terroristára esik a választás, akik kapnak 1-1 zöldesszürke pólót a fekete overáljukra. Az újraosztás megvolt, kezdhetünk azon gondolkodni, hogy mennyit akarunk még játszani és melyik pályákon. A választás az autós és az épület pályára esik. Fáradtan felállunk, és elindulunk elõbbi felé. Játékmesterünk felajánlja, hogy csatlakozzunk a másik 23 fõs társasághoz pár körre akik ép az épületes pályán játszanak, de ehhez már nincs erõnk, és szeretnénk kicsit 5v5özni is „házon belül”, ezért nemet mondunk.

Komolyabb taktika nélkül de töretlen lelkesedéssel és teljes likvidálási céllal vágunk neki az autós pályának szintén 2 oldalról, nem fentrõl és lentrõl. Bemegyek kicsit kommandózni a labirintusba, Bico felülrõl, Isiék alulról kerülik. Jobb móka ez a labirintus mint hittem, bár a közvetlen közeli lövések miatt fájdalmas mulatság, de szerencsére nem nekem, így legjobb körömet zárom.

Térfélcsere, a taktika hasonló, a játék menete is, de most mi vesztünk. Amint végzünk felszabadul az épület pálya, a 23 fõs társaság megy felavatni az új, 5. pályát ami állítólag olyan nagy, hogy 30 ember se biztos hogy megtalálja egymást rajta, de hát ebbõl kimaradunk, amúgy sincs szuflánk ennyit mozogni.

Az épület pályára átsétálva mindenki számbaveszi lõszerkészletét, tudjuk, hogy ez lesz az utolsó két kör, nem akarunk sok golyót hagyni, bár ezután free for all következik a maradék lõszer ellövésére.

Az elsõ kör a szokásos módon zajlik: sunyulások az épületben, tûzharcok elõtte és mögötte. A második körben azonban kitaláljuk, hogy ez a pálya így nagy, kizárjuk a játékból az épületet és a mögötte levõ részt, csak a „hosszún” – az épület elõtt játszunk. Ez felettébb jó ötletnek bizonyul, a sûrû fedezékek és a viszonylag keskeny út pörgõs játékot hoz, záporoznak a golyók a zárótüzekben, a csapattagok közelsége miatt az info is korrektül áramlik ami még jobban feldobja az egészet.

A pálya pihenõhelyén a free for all -t tervezgetjük, mindenki a maradék lõszerét számolgatja, de van aki amúgyis fáradtnak érzi magát hozzá. Marokszám cserélnek gazdát a fölös lõszerek, és végül 5en vágunk neki a pályának. Játékmesterünk mindenkit elküld egy általa jónak vélt pontra, aztán indul a banzáj. Senki sem fedez, egy oldalról se vagy biztonságban, kempelni nem állsz le mert akkor nem fogy a golyó, nagyobb zárótüzet se adsz le mert akkor kiürül a tár, egyszóval frankó kis kör volt.

Végül 18óra 24perckor a 10 DoDos dolga végeztével, táraik kiürültével éhesen és fáradtan de még mindig felpörögve és rengeteg élménnyel indult az öltözõ felé, amire most is várni kellett. Várakozás közben a kocsikat támasztva újabb fényképezkedés, a grillkolbászok elõszedése és a grillsütõ elõkészítése zajlott. Átöltöztünk, kihoztunk 2 asztalt és székeket, majd bementünk fizetni. Gigantikus lõszerfogyasztásunk (min: 450, max: 1000, átlag: 7-800) láttán a szervezõk úgy megilletõdtek, hogy mindenki megkapta a diákkedvezményt. Közben Isiék beizzították a grillt és felpakolták a sütnivalót, mi pedig az izzó faszén és a sülõ kolbászok illatában sörözgetve emlegettük fel a legjobb eseményeket. Fél 8 körül jóllakottan, egy izomláz és zúzódás ügyileg elég maradandó, emlékileg pedig feledhetetlen nap után indultunk haza.

A képekért köszönet Szimanov mesternek:)

Remélem ha erre nem is akartál jönni kedvet kaptál, és ottleszel a következõn TE is! Smiling

Syncc